A Simpson család mozifilm bemutatójára a Vermont-béli Springfieldben került sor, a csöppet sem lágyszívű kritikáiról híres brit Times és a Guardian szakírója is azonnal írt a filmről.

"Homér és a többiek debütálása a szélesvásznon egyszerre vicces és túlságosan maró" - kezdi kritikáját James Bone a Timesban. Elárulja, hogy az először a plafonon mászkáló pókmalac (Spiderpig - a legviccessebb előzetes) több áttélellel egy amerikai indián asszonyhoz (a Csöcsös Nő) sodorja Amerika kedvenc diszfunkciós családjának fejét, és hogy Homér nem csak viccességében játssza le a vászonról az időközben elnökké választott Schwarzenegger elnököt (I was elected to lead, not read). Posztmodern parabola, amely egyszerre vicces és túlságosan maró, összegez pozitívan a Times kritikusa. Felhívja továbbá a figyelmet a Simpson igazi titkára (ami még mindig jobbá teszi a South Parknál, vagy a Family Guy-nál): többrétegű humorára, ami egyszerre teszi élvezhetővé gyerekeknek, vásári humorra vágyóknak, vagy társadalomkritikai élcelődést váróknak.

A Guardianben Peter Bradshaw felhvja a fanyalgók figyelmét arra, hogy a Simpsons-film kreativitása könnyedén túlszárnyalja Hollywood összes termékének 99%-át, és hogy a Simpson család állítólagos "kifáradását" nem tudta észrevenni, mert végig a nevetéssel volt elfoglalva.

Kiemeli, hogy szinte minden más tévés rajzfilmmel ellentétben a Simpson család sosem került mozifilmbe, pedig ez nem csak a kitűnő debütálással nyitó South Parknak sikerült, de még a Flintstone családból is készült film, ha kétes minőségű is. "A Simpson család - a film esetében azonban el vagyunk kényeztetve minőséggel" - írja. Bradshaw ámulattal számol be arról, hogy mennyi poén, geg kerül minden kockára, hogy mennyire hatásos az ismert karaktereket a vásznon nagyban látni, Lisa hatalmas fejét acid triphez hasonlítja. Mint Homér a nachost, egész este falni tudná a Simpsons jelenteit.

A világpremier után a film augusztus 9-én nyit Magyarországon, állítólag jó szinkronnal (amennyire a szinkron lehet jó), visszatérünk.